A céhek, a minőség garanciái
Fontos eredete az emblémázásnak, a
tárgyak egyedi azonosító jegyekkel való ellátásának a középkori céhek működése.
Szabály és hagyomány rendszerük még ma is követendő példa lehet a brand
építéshez és egy-egy új termék márkázásához.
A középkorban a kézművesség egyes ágazataiból,
egy szakma vagy bizonyos esetekben rokon szakmák szerint a városokban, hogy jól
elkülöníthetők legyenek az egyes tevékenységek céhek alakultak ki. Az
önkéntesen szerveződött társulások, egyúttal érdekvédelmi és érdek-képviseleti
szervek is voltak.
Milyen elvek és szabályok azok, amik
ma is hasznosíthatók a céhes működésből?
 |
| Céhes szimbólumok |
Privilégium: Egyedi belső szabályrendszereket
alkalmaztak, amelyek így célokat jelöltek ki és biztosították az optimális
működést. Ezt hagyták jóvá külső szervek, ez garantálta a működést. - A
céhek működését, az időnként megújítandó privilégium, tette lehetővé. Azért,
hogy a munkavégzéssel és az előállított termékekkel ne legyen gond,
belsőszabályozóként a céhszabadalom alapján, az articulusok, azaz a
testületileg hozott határozati pontok szigorú rendje szerint működtek a céhek.
 |
| Céh láda |
Szabályok és dokumentálás:
A saját történetek megőrzése és a
statisztikai adatok tették lehetővé, a folyamatosságot és a tudás, hagyományok
átadását. - A céhek szigorú szabályrendszeréhez tartozott a megfelelő
dokumentálás is: naplót és könyvelést vezettek. A kérelmek, beadványok
készítéséhez ügyvédet, a céhes események, ülések, a pénztárkönyv, s az egyéb
iratok vezetéséhez, pedig jegyzőt alkalmaztak. Ezek a szakemberek is
természetesen a céhek soraiból kerültek ki. A céhek legfontosabb szabályaikat,
irataikat a kétkulcsos céhládában, vagy pénzes ládában őrizték, amiben az
uralkodó által is elismert saját pecsétet is tartották. A „Láda” az egész céh
jelképe volt, ez őrizte a céhvel kapcsolatos legfontosabb lejegyzéseket.
Minőség és az árak: A céh működését az elvárt minőség és az
ehhez tartozó árak kettősége garantálta, ami felett gondosan őrködtek. - Pontosan
szabályozták és felosztották a piacokat is a céhek, a működésükkel. Körzeteikben
meghatározták az iparosok számát a betelepülés meggátlásával és a nehezített
mestervizsgai követelményekkel. Az adott piacon pontosan meghatározták az
elvárt minőséget és az ehhez tartozó árakat is limitálták. A céhben elkészült
termékek ellenőrzése a bejárómester feladata volt.
 |
| Vándorkönyv |
Tanulás és a mesterremek:
Ahhoz, hogy valaki részese legyen egy céh
működésének, és taggá válhasson, nagyon komoly kritériumai voltak. Megalapozott
tudás és az azt prezentáló termék nélkül, ez nem volt lehetséges. - Régen
az inasok az idősebb, mester fokozatú szakemberektől tanulták, vagy inkább
lesték el a szakma fogásait. Nem volt valódi tanítás, hanem az inas
megfigyelése, az információk feldolgozása, majd fejlesztése határozta meg, hogy
kiből milyen mester válhat. Az előre megbeszélt inasévek letelte után ,,szabadulhattak
fel" a jelöltek. Ezután kötelezően a tanulók vándorolni mentek, ezt
befejezve és hazaérve ,,mesterremeket" készítettek. Mindezek után volt
csak lehetőségük arra, hogy megnyithassák saját műhelyeiket, - vagy az akkori
divat szerint egy, a szakmából megözvegyült asszonyt véve el feleségül jutottak
műhelyhez. Minden új mester elkészítette a saját, kézre álló szerszámait és így
folytatta, vitte tovább a szakmát.
 |
| Mesterlevél |
Vándorkönyv és mesterlevél:
A céhhez való csatlakozásnak, hogy
tartsák a minőségi elvárásokat és megfelelően folytatható legyen a hagyomány
különleges feltételei voltak.- A
mester jelöltek elbírálását a céh vezetője, az (atyamester) és két céhtag
jelenlétében történt. A mestervizsgára csakis a vándorlást követően kerülhetett
sor, melyet a legény a vándorkönyvével, (wanderbuch-hal) tudott bizonyítani. Az, aki nem gyűjtött széleskörű
tapasztalatokat a szakmájára vonatkozóan, így nem tudott hozzájárulni az adott
céh fejlődéséhez, nem lehetett mester. Sikeres vizsgát követően, elismerésként
viszont díszes oklevelet, úgynevezett mesterlevelet kaptak a próbákat kiálló
legények.
A céh mesterjegy használata: Egy adott céh, büszke volt az
általa képviselt hagyományokra, technológiákra, amit a termékeinken is
feltüntettek. Ezek voltak az első márkajelzések. - A céhben készült termék hitelesítésének
fontosságára jellemző, hogy a kora középkortól, - először az ötvösöknél jelent
meg - a 14. századtól fogva elterjedt, majd később kötelező volt a céhmester
előtti bemutatása termékpróbára. A céhmester jóváhagyása, a sikeres próba után
beütötte az adott tárgyba a céh mesterjegyét, és a minőségi tanúsítványként
szolgáló próbabélyegzőjét. A céhes mesterjegy-beütőt később felváltotta a saját
mesterjegy beütők alkalmazása, - az ötvösöket követően előbb a kőfaragóknál,
majd a fegyverkovácsoknál.
 |
| Céhgér |
Megjegyzés küldése