A céhek, a minőség garanciái

 

Fontos eredete az emblémázásnak, a tárgyak egyedi azonosító jegyekkel való ellátásának a középkori céhek működése. Szabály és hagyomány rendszerük még ma is követendő példa lehet a brand építéshez és egy-egy új termék márkázásához.

A középkorban a kézművesség egyes ágazataiból, egy szakma vagy bizonyos esetekben rokon szakmák szerint a városokban, hogy jól elkülöníthetők legyenek az egyes tevékenységek céhek alakultak ki. Az önkéntesen szerveződött társulások, egyúttal érdekvédelmi és érdek-képviseleti szervek is voltak.

Milyen elvek és szabályok azok, amik ma is hasznosíthatók a céhes működésből?

Céhes szimbólumok

Privilégium: Egyedi belső szabályrendszereket alkalmaztak, amelyek így célokat jelöltek ki és biztosították az optimális működést. Ezt hagyták jóvá külső szervek, ez garantálta a működést. - A céhek működését, az időnként megújítandó privilégium, tette lehetővé. Azért, hogy a munkavégzéssel és az előállított termékekkel ne legyen gond, belsőszabályozóként a céhszabadalom alapján, az articulusok, azaz a testületileg hozott határozati pontok szigorú rendje szerint működtek a céhek.

Céh láda

Szabályok és dokumentálás: A saját történetek megőrzése és a statisztikai adatok tették lehetővé, a folyamatosságot és a tudás, hagyományok átadását. - A céhek szigorú szabályrendszeréhez tartozott a megfelelő dokumentálás is: naplót és könyvelést vezettek. A kérelmek, beadványok készítéséhez ügyvédet, a céhes események, ülések, a pénztárkönyv, s az egyéb iratok vezetéséhez, pedig jegyzőt alkalmaztak. Ezek a szakemberek is természetesen a céhek soraiból kerültek ki. A céhek legfontosabb szabályaikat, irataikat a kétkulcsos céhládában, vagy pénzes ládában őrizték, amiben az uralkodó által is elismert saját pecsétet is tartották. A „Láda” az egész céh jelképe volt, ez őrizte a céhvel kapcsolatos legfontosabb lejegyzéseket.

Minőség és az árak: A céh működését az elvárt minőség és az ehhez tartozó árak kettősége garantálta, ami felett gondosan őrködtek. - Pontosan szabályozták és felosztották a piacokat is a céhek, a működésükkel. Körzeteikben meghatározták az iparosok számát a betelepülés meggátlásával és a nehezített mestervizsgai követelményekkel. Az adott piacon pontosan meghatározták az elvárt minőséget és az ehhez tartozó árakat is limitálták. A céhben elkészült termékek ellenőrzése a bejárómester feladata volt.

Vándorkönyv

Tanulás és a mesterremek: Ahhoz, hogy valaki részese legyen egy céh működésének, és taggá válhasson, nagyon komoly kritériumai voltak. Megalapozott tudás és az azt prezentáló termék nélkül, ez nem volt lehetséges. - Régen az inasok az idősebb, mester fokozatú szakemberektől tanulták, vagy inkább lesték el a szakma fogásait. Nem volt valódi tanítás, hanem az inas megfigyelése, az információk feldolgozása, majd fejlesztése határozta meg, hogy kiből milyen mester válhat. Az előre megbeszélt inasévek letelte után ,,szabadulhattak fel" a jelöltek. Ezután kötelezően a tanulók vándorolni mentek, ezt befejezve és hazaérve ,,mesterremeket" készítettek. Mindezek után volt csak lehetőségük arra, hogy megnyithassák saját műhelyeiket, - vagy az akkori divat szerint egy, a szakmából megözvegyült asszonyt véve el feleségül jutottak műhelyhez. Minden új mester elkészítette a saját, kézre álló szerszámait és így folytatta, vitte tovább a szakmát.

Mesterlevél

Vándorkönyv és mesterlevél: A céhhez való csatlakozásnak, hogy tartsák a minőségi elvárásokat és megfelelően folytatható legyen a hagyomány különleges feltételei voltak.-  A mester jelöltek elbírálását a céh vezetője, az (atyamester) és két céhtag jelenlétében történt. A mestervizsgára csakis a vándorlást követően kerülhetett sor, melyet a legény a vándorkönyvével, (wanderbuch-hal) tudott bizonyítani.  Az, aki nem gyűjtött széleskörű tapasztalatokat a szakmájára vonatkozóan, így nem tudott hozzájárulni az adott céh fejlődéséhez, nem lehetett mester. Sikeres vizsgát követően, elismerésként viszont díszes oklevelet, úgynevezett mesterlevelet kaptak a próbákat kiálló legények.

A céh mesterjegy használata: Egy adott céh, büszke volt az általa képviselt hagyományokra, technológiákra, amit a termékeinken is feltüntettek. Ezek voltak az első márkajelzések. - A céhben készült termék hitelesítésének fontosságára jellemző, hogy a kora középkortól, - először az ötvösöknél jelent meg - a 14. századtól fogva elterjedt, majd később kötelező volt a céhmester előtti bemutatása termékpróbára. A céhmester jóváhagyása, a sikeres próba után beütötte az adott tárgyba a céh mesterjegyét, és a minőségi tanúsítványként szolgáló próbabélyegzőjét. A céhes mesterjegy-beütőt később felváltotta a saját mesterjegy beütők alkalmazása, - az ötvösöket követően előbb a kőfaragóknál, majd a fegyverkovácsoknál.

Céhgér